2009. november 27., péntek

Paulo Coelho: A Piedra folyó partján ültem, és sírtam



             A könyv egy rövidke, de nagyon érdekes és érzelmes történetről szól, ami elgondolkodtat saját magunkról, az életünkről, és egyben számos kérdést vet fel bennünk. Általában azt szokták mondani, hogy minden olvasó megtalálja magát abban a könyvben, amit éppen olvas, hogy mindig akad legalább egyetlen egy gondolat, ami hozzánk szól. Ez a könyv számos ilyen gondolatot, bölcsességet tartalmaz. Szinte teljesen biztos vagyok benne, hogy ebben a könyvben mindenki megtalálja azt a különleges mondatot, ami csakis neki íródott.
                A Piedra folyó... két fiatal szerelmi története a múlt és a hit árnyékában. Az író mintha párhuzamot vonna a szerelem és a hit között. Pilar felrúgja hétköznapi életét, követi szerelmét bizonytalan jövőjük ellenére is, hogy végre a szívére hallgatva megvalósítsa álmait. A történet azt sugallja, hogy az ember a szerelem (szerelme) és a hite segítségével mindenre képes. Továbbá, hogy e kettő nélkül nem érdemes élni. A történet magával ragadja az olvasót, elhisszük, hogy igenis létezik egy olyan szerelem és hit, ami átsegít minket az élet nehéz dolgaim, erősebbé teszi az embert minden élethelyzetben.
                A könyv elolvasása után viszont tudatosul bennünk a gondolat: hisz mi ezt már rengetegszer hallottuk, olvastuk. A klisé, miszerint a szerelem mindent legyőz talán már túl elcsépelt, hogy higgyünk benne. A hétköznapokat nem véletlenül nevezik szürke hétköznapoknak, az élet sokkal bonyolultabb, mint  a regényekben, és a happy end néha (vagy inkább legtöbbször) elmarad.